2025. 12. 02. 10:24 » kritika » U2512
kiadó: Magvető Kiadó
»
szöveg: Uzseka Norbert
A Hobbit J. R. R. Tolkien klasszikussá vált meseregénye, mely A Gyűrűk Ura előzményeként is szolgál. A belőle készült képregényt eredetileg 1989-ben adták ki. Nálunk először 2002-ben jelent meg, a ’25-ös új kiadás viszont már Gy. Horváth László időközben készült, a GyU-hoz jobban igazodó fordításán alapul. Manapság ritka, hogy ennyire sok szöveg legyen egy képregényben, mint amennyit itt a Charles Dixon-Sean Deming írópáros meghagyott, de nyilván igyekeztek minél alaposabban átadni a történetet. Az illusztrátor, David Wenzel is szemlátomást azon volt, hogy szöveghű legyen a képregény képi világa, és ez főleg azoknak lehet fura, akik netán csak a Peter Jackson-féle filmeket látták. Mert, bár gazdag színpalettát használ Wenzel, harsányságnak, direkt túlzásoknak nála nincs helye. Cserébe viszont az arcábrázolásai zömének van valami karikatúra-jellege, ami főleg a szövegben szépnek mondott tündék esetében hat furán. Persze, kinek mi a szép… Egy szó, mint száz, ő nem csinált olyan őrült átírásokat, betoldásokat, mint Jackson, és a tizenhárom kalandozó törpöt sem könnyű megkülönböztetni egymástól, hiába, hogy eltérő a ruházatuk színe és a szakálluk hossza. Viszont így is rendkívül kifejezőek lettek az arcok, különösen Zsákos Bilbó, a címbéli hobbit esetében. Ám amivel engem ez a képregény igazán megvett, az a természetes, valóságos, mégis mesés ábrázolás. A tájak, az épületek, a fények, mind-mind remekül visszaadják a regény ill. az adott jelenet hangulatát, atmoszféráját. Bár az átlagosnál nagyobb méretű ez a képregény, még jobb lett volna, ha A/4-es vagy még nagyobb méretben jelenik meg, mert a számos apróbb-nagyobb képkocka rengeteg pluszt tartalmaz. Nem is feltétlenül rejtett részletekben, hanem az átható hangulat okán. Wenzel az utószóban elmeséli, hogyan rajzolta-festette a képeket, és irdatlan nagy munka lehetett, de remekmű is lett a végeredmény. Melyet valamelyest az általam legkiválóbbnak tartott Tolkien-illusztrátor, a visszafogott színeiről, nosztalgikus-zordon hangulatáról ismert Alan Lee képeihez is lehet hasonlítani, s ennél nagyobb dicséretet el sem tudnék neki képzelni. Úgyhogy Tolkien-rajongóknak, de a tündérmesék ill. mítoszok-legendák kedvelőinek is nagyon ajánlott ez a kötet. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/12. számából.
megtekintés » képregény, Tolkien, hobbit, fantasy, A Gyűrűk Ura, könyvjelző
Metz Ferenc:
Kopária – I. könyv:
Háromszorosan
Aki ismer tudja, hogy a magyar képregények nagy barátja és támogatója vagyok, talán pont ezért sokkal kritikusabb is vagyok ezekkel, mint az átlag amerikai szuperhős vonallal. Számtalanszor találkozok olyan füzetekkel, amiknek csak egy külső szem, egy szerkesztő kellene, hogy siker...
kritika
Szalay Kristóf–Márok Attila:
Tabulas Rasa – Végtelenbe zárva
A Budapest Comic Con egyik nagy pozitívuma, hogy kiemelten foglalkoznak a magyar képregényesekkel, széleskörű bemutatkozást biztosítva, és ezt egyre több alkotó ki is használja. Soha ennyi új képregény nem jelent még meg a rendezvényre, mint most, és ezek közül is toronymagasa...
kritika
Livingstone–Green:
Magic Realms – Varázsbirodalmak / A Fighting Fantasy képi világa
Legutóbb a Chez Kane recenziómban gondolkodtam el rajta, mennyire visszatértek a ’80-as évek, de ez nem csak a zenében mutatkozik meg. A Stranger Thingsnek olyan nagy hatása volt napjaink geek kultúrájára, amire senki nem számított, visszahozva számtalan elfelejtett filmet, könyve...
kritika
Dudich–Gauder–Metz: RAMMSTEIN – Circus Germanicus
Hosszú utat járt be Dudich Ákos új képregénye, mire kézbe tudtuk venni. Bő két éve jött a hír, hogy a Faith No More és a Beastie Boys karrierjét bemutató kötetek után érkezik a harmadik, íróként jegyzett képregény. Rajzolónak ismét egy új embert kért fel, aki nem kisebb n...
kritika
