2025. 12. 04. 08:36 » kritika » U2512
kiadó: Jaffa Kiadó
»
szöveg: Uzseka Norbert
Badár Sándor az egyik legközkedveltebb humorista hazánkban, és a szintén színész-humorista Horváth János nevét is sokan ismerik. Ám nem volt ez mindig így, 1987-ben például még egyszerű szentesi fiatalemberek voltak, kölykök, akik annyira élték a karatét, hogy úgy döntöttek, márpedig kimennek Japánba. Ez ugye még az ún. előző, ún. kommunista rendszer idején volt, amikor az, hogy te vidéki senkiként kimész olyan külföldre, amelyik nem szintén szocialista ország, esetleg Ausztria, nem volt túl általános. Annak meg, hogy fogod magad, átutazol repülővel-vonattal-hajóval a Szovjetunión keresztül Tokióba, annyi esélye volt, mint ma résztvenni egy űrutazáson. Aztán a két fazon csak megcsinálta, és őrült kalandjaikat a Jappán című Retró útikalandkönyvben mesélik el. Mely először 2005-ben jelent meg amúgy, és simán nevezhető kultkönyvnek. Az új kiadásban van új előszó is, a borítója is más kissé, plusz ugye eltelt annyi idő ’87 óta, hogy a később érkezettek szimplán csak ne higgyék el egy szavát se a szerzőpárosnak, holott igen, akkoriban tényleg ilyen eszement dolgok voltak (főleg a szovjet vonalon, ahol a KGB is felfigyelt rájuk). Minderről közel élőszó stílusban regélnek, merthogy így készült a könyv: valaki feltett nekik egy kezdő kérdést, ők meg végigmondták a maguk vicces stílusában, egymás szavába vágva, egymás gondolatát továbbszőve életük első nagy kalandját. Melyet követett pár további, egy részükről szintén van könyv. Így aztán a Jappán persze szól a japán élményeikről is, amikben bőven volt kultúrsokk és megdöbbentő vendégszeretet is, de főleg a szovjet rész miatt érzem igazán kordokumentumnak. Ritka szórakoztató, egyben elgondolkodtató olvasmány. TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/12. számából.
megtekintés » badár sándor, horváth jános, könyvjelző
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
