2026. 10. 19. 15:59 » kritika
szöveg: Schmidt Péter
» kiadó: High Roller Records
Obskúrus művésznevek – úgymint: E.R. (gitár, basszus, billentyűk), R.K.V. (dobok) és Abraxas d’Ruckus (ének) – mögé rejtőzik a norvég Stygian Steel három tagja, akiknek debütáló albumát az underground vonalon erős High Roller Records adja ki hamarosan. Mivel e kiadó általában jó érzékkel karol fel tehetséges zenekarokat, ezért kíváncsian fogtam neki a Black Lotus Veil végighallgatásának, és összességében nem is kellett csalódnom a trió muzsikájában. Amin elsőre mégis fennakadtam, az az énekhang – nem mintha baj lenne vele, hiszen jól passzol a felvállalt zenei irányhoz (erről később), hanem egyszerűen baromi ismerős volt valahonnan, csak épp fogalmam sem volt arról, hogy honnan. És erre nem is jöttem rá egészen addig, amíg a hiányzó információért könyékig bele nem kotortam az internet bugyraiba. Nos, a hang tulajdonosa az okkult illetve ősi egyiptomi témákra fókuszáló heavy/doom/epic metalos Magister Templi frontembere is egyben, onnan emlékeztem erre a kissé fojtott-nazális, jellegzetes hanghordozású orgánumra. A rejtély felfedése után jöjjenek a további részletek. A Black Lotus Veil a három figura első közös munkája – és így egyben a Stygian Steel debütálása is –, a 39 és fél perces lemezanyag hat saját szerzeményt vonultat fel, zenei irányultságát tekintve pedig az énekes imént citált másik zenekarának világával is rokonítható valamelyest. Rokonítható, de egy az egybeni párhuzamba nem állítható, ugyanis bár – ha muszáj címkézni – itt is amolyan doomosan epikus fémzenét hallhatunk, azonban a banda kevéssé a harapós-riffelős, inkább az atmoszférikus-hangulatteremtős irányból közelített rá a dalszerzésre. E.R., aki vélhetően a fő zeneszerző a csapatban, a metal mellett ugyancsak aktívan mozgolódik a dungeon synth/dark ambient szcénában, innen nézve egyből érthető ennek a fajta nézőpontnak a megjelenése a nótákban. Habár az ének más jellegű, összességében én mégis elsőként a Bathory epikus dolgaival vonnék bizonyos párhuzamokat, már csak a home made jellegű megszólalás okán is (ami egyébként csak még egy lapáttal rátesz a hangulati faktorra). A szintitémák gyakorlatilag szőnyegként simulnak a gitárharmóniák alá, és ezáltal az egésznek van egyfajta komótos, de mégis erőteljes sodrása (lassú víz partot mos, ugyebár). Néhol aztán még a Manilla Road, a Cirith Ungol, sőt a Falkenbach neve szintén be-bevillan menet közben – akinek ezek mondanak valamit, annak itt is van keresni… akarom mondani, hallgatnivalója. Ígéretes anyag a Stygian Steel debütálása, kíváncsi leszek a folytatásra. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. novemberi számából.
megtekintés » stygian steel
SILVERTOMB:
The Interpretation of Nightmares
A Peter Steele 2010-ben bekövetkezett halálával, illetve zenekara, a Type O Negative végleges földbe állásával keletkezett űr betöltésére több próbálkozás is történt az elmúlt bő másfél évtized során a gótikus doom metalnak nevezett színtéren. A legautentikusabb kísérle...
kritika
IRON SAVIOR:
Deathbringer
Igen erős aktivitást mutat az utóbbi időben a tipikusan germán gyökerű, sebességmániás, dallamos euro-power metal műfajának egyik alapcsapata, az énekes-gitáros Piet Sielck vezette hamburgi Iron Savior. Machine World címmel mintegy másfél éve jelentették meg az egészen korai, Noi...
kritika
HATEBREED:
Fatal Paradox
Hat év csendjét töri meg a connecticuti Hatebreed a Fatal Paradox kiadásával, de egy kilencedik sorlemez esetében ez nem kell, hogy bizonyítási vággyal társuljon. Szerencsére Jamey Jastáék sem feszültek rá erre a kérdésre különösebben, ami azért örömteli, mert a Fatal Paradox ...
kritika
RUIN AND REVERIE:
The Seed Of Chaos
Ray Alder is azon énekesek – nem túl népes – társaságát gyarapítja nálam, akiknek ha csak a nevét meghallom egy-egy új kiadvánnyal kapcsolatban, máris elementáris erejű kíváncsiság horgad fel bennem. A Ruin And Reverie debütalbumához is Ray neve vezetett el, és ahogy korább...
kritika