2025. 12. 09. 10:43 » kritika » U2512
kiadó: Európa Kiadó
»
szöveg: Uzseka Norbert
Gondolom, az sokaknak megvan, hogy anno a német Grimm fivérek meséit nem feltétlenül gyerekeknek szánták ám, vagy még inkább az általuk gyűjtött történetek eredetijei nem nekik valók voltak. De aki arra tippel, hogy Stephen King feldolgozásában egyenest horrorrá válik az egyik legismertebb mese, az téved. Baljós, félelmetes a kötet, de nem horror. Legalábbis nem a belezős-véres tekintetben, pedig hát a Banya itt is bekerül a kemencébe. Viszont King úgy alakította a szöveget az illusztrátor Maurice Sendak jóval korábban készült képeihez, hogy abban nagyon is tükröződnek a gyermeki, vagy inkább őselemi félelmek. Illőn a képekhez, melyek szövevényesek, furák, néhol ijesztőek, de leginkább régies, nosztalgikus hatásuk van. Már csak azért is, mert maga Sendak már nem él. 1928-ban született, 2012-ben hunyt el, és bár angol nyelvterületen az egyik legismertebb gyerekkönyvszerzőnek és -rajzolónak számít, nálunk csupán legeslegnagyobb sikere, az Ahol a vadak várnak jelent meg, és az sem lett kimagasló siker. A könyv képeit egy 1997-es Jancsi és Juliska opera díszletéül alkotta. Így egészen sajátos kölcsönhatás van a képi és a szöveges oldal ill. a két szerző között. S ahogy a gyerekek elvesznek az erdőben, ahogy rátalálnak a mézeskalács házra, ahogy foglyul esnek, és ahogy megmenekülnek, az persze máig erőteljes történet, örökérvényű szimbólumokkal. Van olyan hangulatos ez a 48 oldalas, nagyalakú, szépséges kötet, hogy felnőttként is élményt jelentsen, s a szöveg van olyan egyszerű, hogy gyereknek is fel lehessen olvasni. Viszont a szöveg őszinte is, szóval szülőként olvasd el előbb magad, mielőtt beviszed vele a gyereked az erdőbe… TARTALOM VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2025/12. számából.
megtekintés » stephen king, maurice sendak, könyvjelző
Moorcock–Blondel–Recht–Poli:
ELRIC – 1. A rubin tónus
Emlékszem, milyen nagy hatással volt rám anno, mikor először olvastam Elric kalandjait, legalábbis azt a kettőt, ami nálunk megjelent (Melibonéi Elric – 1993, Az igazgyöngy erődje – 1996). Michael Moorcock nagyon jól ír (nagy kedvencem még tőle a Harcikutya), a már-már ponyva...
kritika
LEX LEGION:
Lex Legion
„Ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az egy kacsa.” Így szól a mondás, ami elsőnek eszembe jutott King Diamond zenekarának az egykori komplett hangszeres szekcióját felvonultató Lex Legion debütáló albumának vég...
kritika
SAINT AGNES:
Your God Fearing Days Are About To Begin
Poppy zenei pálfordulása és hirtelen jött népszerűsége metalos körökben sokakat meglepett, de el kell fogadnunk, hogy felnőtt ismét egy korosztály, akik igénylik a durvább zenéket, de nem valószínű, hogy azt 60-70 éves szőrös vénemberek lemezein fogják először keresni. Igeni...
kritika
ERIK GRÖNWALL:
Bad Bones
Erik szimpatikus srác, a története pedig mesébe illő! A Swedish Idolból szinte egyenes út vezetett a hard rock színtér egyik legjobb, szintén svéd csapatába a H.E.A.T.-be, de az igazi nagy durranása az volt, amikor életet lehelt az akkor már sok-sok éve nyűglődő Skid Row-ba, és e...
kritika
