2026. 10. 21. 17:05 » kritika
szöveg: Schmidt Péter
» kiadó: Cruz Del Sur Music
Az olasz Cruz Del Sur kiadónak megbízhatóan jó szimata van, ha hagyományos felfogásban alkotó epic/doom/heavy metal bandák felkutatásáról van szó. Az ezen a vonalon ügyködő spanyol Crimson Coven az egyik legfrissebb igazolása az istállónak, az I – The Forge „személyében” pedig a hispánok debütalbumát engedték szabadjára a nagyvilágban. A háromnegyed órányi, nyolcdalos (plusz intro) lemezanyag cicomamentes, fajsúlyos, gitárcentrikus megszólalású, jobbára a középtempó különféle válfajaiban mozgó muzsikát rejt, jóféle radírozós riffekkel és ízes szólómunkával fűszerezve. A zenei alapok hol a Candlemass, hol a Crypt Sermon, hol a Below világával mutatnak fel rokon vonásokat – kellemesen ismerős és szimpatikus atmoszférával bír tehát a produkció. Amivel kapcsolatban mégis némi hiányérzetem van, az az ének, a frontember P orgánuma nekem ugyanis valahogy többedjére is testidegennek hat itt. Nem szárnyal, nem varázsol el úgy, ahogy ebben a közegben ez elvárható lenne – pláne, hogy ebben az irányzatban olyan arcok mutatják az irányfényt, mint pl. Robert Lowe (ex-Solitude Aeturnus, ex-Candlemass, ex-Grief Collector), Stefan Berglund (Memory Garden) vagy Brian „Butch” Balich (Argus). Nincs rossz hangja pedig az arcnak, a hangszínei engem gyakran emlékeztetnek az ex-Metal Church-torok Ronny Munroe-ra, sőt néhol egy cizelláltabb Blaze Bayley-re – más zenei körítéssel simán működhetne a dolog, itt viszont valahogy amolyan „földhözragadt” benyomást kelt a végeredmény. Egész jól sikerült dalok azért ezzel együtt is vannak a lemezen, a Crowns Of Greed, a Sacrament Of Shame vagy a Lockheed Electra kellemes monumentalitással, energikusan masszíroznak, és ezekben még P barátunk orgánuma is viszonylag jól érvényesül. Ha a következő albumon – akár egy énekesváltás árán – erősebb, markánsabb vokális teljesítményt lesznek képesek prezentálni spanyoljaink, akkor a jövőben még születhet barátság a Crimson Coven és köztem. Pusztán a zene okán egy alapvető szimpátia már most is megvan bennem, innen kéne egy szintugrást megejteni legközelebbre. A magam részéről drukkolok, hogy ez megtörténjen. LETÖLTÉS VÁSÁRLÁSAz Underworld magazin 2026. novemberi számából.
megtekintés » crimson cover
SILVERTOMB:
The Interpretation of Nightmares
A Peter Steele 2010-ben bekövetkezett halálával, illetve zenekara, a Type O Negative végleges földbe állásával keletkezett űr betöltésére több próbálkozás is történt az elmúlt bő másfél évtized során a gótikus doom metalnak nevezett színtéren. A legautentikusabb kísérle...
kritika
IRON SAVIOR:
Deathbringer
Igen erős aktivitást mutat az utóbbi időben a tipikusan germán gyökerű, sebességmániás, dallamos euro-power metal műfajának egyik alapcsapata, az énekes-gitáros Piet Sielck vezette hamburgi Iron Savior. Machine World címmel mintegy másfél éve jelentették meg az egészen korai, Noi...
kritika
HATEBREED:
Fatal Paradox
Hat év csendjét töri meg a connecticuti Hatebreed a Fatal Paradox kiadásával, de egy kilencedik sorlemez esetében ez nem kell, hogy bizonyítási vággyal társuljon. Szerencsére Jamey Jastáék sem feszültek rá erre a kérdésre különösebben, ami azért örömteli, mert a Fatal Paradox ...
kritika
RUIN AND REVERIE:
The Seed Of Chaos
Ray Alder is azon énekesek – nem túl népes – társaságát gyarapítja nálam, akiknek ha csak a nevét meghallom egy-egy új kiadvánnyal kapcsolatban, máris elementáris erejű kíváncsiság horgad fel bennem. A Ruin And Reverie debütalbumához is Ray neve vezetett el, és ahogy korább...
kritika