OH HIROSHIMA: And The Dead Tree Gives No Shelter

És a holt fa nem ad menhelyet… – csodálatos ez a cím. Igaz, ezúttal ez nem a zenekar érdeme, egy T. S. Eliot-versből, az Átokföldéből kölcsönözték e fél mondatot. Érdemes rákeresni a versre, és olvasgatni a dalok hallgatása közben, nagyon szép alapot biztosít a lemez megér...

06. 05.  »  kritika

VOIVOD: Symphonique

A kanadai VoiVod mindig is úttörő volt. Meglehet, az utóbbi évtizedben nem írtak olyan fontos dalokat és albumokat, mint pályájuk első évtizedében (melyek hatása a metal történelmére felmérhetetlen), de mindmáig sajátos és különleges, amit művelnek. Így számítottam rá, hog...

06. 03.  »  kritika

DEVIN TOWNSEND: The Moth

Amikor tavaly március 27-én Gröningenben, a De Oosterpoortban tanúja lehettem a The Moth világexkluzív előadásának, épp a groningeni egyetemi szakom utolsó évének vége felé közeledtem. Fontos tudni, hogy a koncert előtt semmit nem lehetett hallani a zenéből, online annyi infó vol...

05. 29.  »  kritika

ARMORED SAINT: Emotion Factory Reset

Nos, ezt is megértük: az 1982-ben alapított, meglehetősen hányatott előéletű Los Angeles-i Armored Saint végre leszállította 2026 első tízpontos albumát. A két előd, a 2015-ös Win Hands Down, és főleg a 2020-as Punching The Sky után mondjuk nagyon nem is vártam tőlük mást –...

05. 22.  »  kritika

LUNAR SHADOW: The Pall Of A Past World

Vannak albumok, amiknek már a borítóját megpillantva pontosan tudhatjuk, hogy milyen hangulatú muzsikát fogunk hallani a „play” gomb megnyomása után. A The Pall Of A Past World esetében ugyanez a helyzet: amint megláttam a lélegzetelállítóan gyönyörű Guy Warley-alkotást, egybő...

05. 11.  »  kritika

NINE INCH NAILS: Nine Inch Noize

Még alig került ki a lejátszóból a Tron filmzene remixalbuma, máris itt az újabb hallgatni való Reznorék boszorkánykonyhájából. Nem semmi tempó, meg tudnám szokni, különösen, hogy ezúttal ezt sorlemeznek szánják HALO 38 számon (akik követi NIN-t tudja, mit jelent ez a rövidí...

04. 18.  »  kritika

GREEN CARNATION: A Dark Poem – Part II: Sanguis

A norvég Green Carnation a ’90-es évekbeli norvég black metal színtérből indult, bár hosszas szünetekkel és sajátos húzásokkal tarkított pályájuknak már az elején is csak színesítésként került elő náluk black téma. Ugyanakkor máig felbukkan némi black-death a dalaikban...

04. 03.  »  kritika

ROB ZOMBIE: The Great Satan

Tinikorom talán legszebb nyara 1992-ben volt, és annak első számú zenei aláfestése volt a La Sexorcisto. Akkor nagyon beakadt nekem valahogy a White Zombie. Benne volt minden, amit akkoriban (és azóta is) szerettem a zenében: ott volt a Zodiac Mindwarp mocska, a Pantera húzós groove...

02. 27.  »  kritika

CLAWFINGER: Before We All Die

Egyszerűen megőrültem ’90-es években a Clawfingerért! Ők voltak számomra a hiányzó láncszem a Faith No More és a RATM között, az akkoriban csúcson levő rap metal stílusba egy olyan friss egyedi ízt tudtak hozni, ami azonnal a kedvenceim közé repítette őket. Köszönhető ez el...

02. 18.  »  kritika

KREATOR: Krushers Of The World
Az ikonikus bandák új lemezeit gyakran félelemmel indítom: lesz-e bennük valódi erő, tűz, lélek – vagy csak gyarapítják az életművet egy kötelező fejezettel. A Kreator esetében leginkább csak a ’90-es évek említhető ilyen kontextusban. Küzdöttek a trendekkel, mint más band... 01. 09.  »  kritika

AEROSMITH / YUNGBLUD: One More Time EP
Elöljáróban leszögezem: azt, hogy Yungblud mennyire megosztó személyiség, hogy miért lett az, és mi adott erre okot, nem ennek a recenziónak a tisztje megfejteni. Mindamellett minden ellenzőnek csak ajánlani tudom, hogy nézzen utána Dominic Richard Harrison történetének, hogy honnan... 12. 22.  »  kritika

ANATHEMA: The Silent Enigma (1995)
A kilencvenes évek közepére már nemzetközi értelemben is egyedülállóvá vált az a brit extrémzenei hullám, amit a Peaceville Recordsszal kötött össze a keményzenei sajtó és a zeneszerető közönség. Eddigre már a Paradise Lost (Gothic, 1991) és a My Dying Bride (Turn Loos... 11. 29.  »  kritika

BLUT AUS NORD: Ethereal Horizons
A Blut Aus Nord fogalom a black metal műfajában, fogalom a teljes színtéren, azonban ezt a státuszt nem úgy érte el a Vindsval által működtetett formáció, hogy néhány kiadvánnyal a tarsolyban visszavonulva szemléli az őt körülvevő éljenzést, hanem a lehető legnagyobb mérvű a... 11. 24.  »  kritika

NAGYÚR: Miami
A Nagyurat 2021 első napján alakította a legendás-kultikus Isten Háta Mögött (a 2000-es évek elejének Sloganje, haha!) két fő tagja, az énekes Pálinkás Tamás és a gitáros Bokros Csaba. A ritmusszekció azóta lecserélődött (most Kovács Botond a basszusgitáros és Szeremi Baláz... 11. 23.  »  kritika

AGNOSTIC FRONT: Echoes in Eternity
Hat év telt el a Get Loud! óta. Ez nem kevés idő egy olyan zenekarnál sem, amelyik negyvenöt éve aktív. A New York-i hardcore-legenda nem sietett, de végre itt az Echoes in Eternity, és az első pillanattól világos, hogy nem visszatérésről van szó, hanem folytatásról – egy kis ka... 11. 19.  »  kritika

SUNKEN: Lykke
Elég gyakran tettem már talán sommásnak ható kijelentést, miszerint egyes műfajokat teljesen kimerítettek az évtizedek során, ezt fenn is tartom, azonban azt is sokszor kimondtam, hogy egy-egy jól sikerült lemez akár cáfolata is lehet egy könnyelműnek tűnő megjegyzésnek. Az atmosz... 11. 14.  »  kritika

WOLVENNEST: Procession
Ugyan ebből a lemezből nem kaptam előzetes promót, a zenekart az utóbbi évtizedek egyik legjobbjának tartom, így lehetetlen, hogy ne írjak recenziót az új albumról. Soha nem felejtem el, amikor a Ván Records jóvoltából megkaptam CD-n a 2016-os albumot, amely egy közös anyag volt a ... 11. 11.  »  kritika