NIGHT LASER: Rats In The Cradle

A 2014 óta üzemelő hamburgi Night Laser tankönyvi példája annak, hogy az első felületes benyomások adott esetben mennyire félrevihetik az embert. A zenekarnév, a promóciós fotók és a lemezborító alapján egy amolyan humorherold happy metal csapatnak gondoltam a srácokat, amely felt...

10. 08.  »  Schmidt Péter

HIPPOTRAKTOR: Annihilist

Bár a nevét ennyi év után is nagyon nehéz megszokni, a belga Hippotraktor az elmúlt évek egyik legkitartóbb, és ilyenformán leginkább tiszteletre méltó újkori progresszív metal zenekara, amit maguk a tagok és a kiadó is hajlamos a posztmetal irányából pozicionálni, de a magam r�...

10. 06.  »  Bali Dávid

XION: When Stars Collide

Mondtam két éve, hogy még fogunk hallani erről a fiatal svéd csapatról! Első albumuk, a Between Shadows and Gods még egy tehetséggondozó alapítvány támogatásával jelent meg 2024-ben, idén pedig leszerződtek egy új, gyorsan épülő, old school metalra specializálódó német kiad�...

10. 06.  »  Kánya Ferenc

FIRTAN: Helios

Németországban működik egy igencsak kiterjedt black metal-hálózat, a csapatok zöme az AOP Records égisze alatt működik, s amelyek valamennyien a ’90-es évek északi black metaljából nőttek ki. Olyan bandák, mint az Ellende, az Imperium Dekadenz, a Heretoir, a Karg vagy a Firtan. Lem...

10. 03.  »  Milán Péter

DISSIMULATOR: Artifice Dissolves

Két évvel ezelőtt a kanadai Dissimulator az év egyik legszerethetőbb, okosan megírt thrash bemutatkozásával rukkolt elő. A Lower Form Resistance egy bátran vállalt szerelmeslevél volt a Voivod első időszakának címezve, egészen a Killing Technologyig bezárólag, így a fifikás, oko...

10. 02.  »  Bali Dávid

THE ETERNAL: Obscured Horizons

A bő két évtizede létező progos, darkos, gothic metalos eredete szerint ausztrál The Eternal az előző, szám szerint hetedik sorlemezével lépett be a relatíve ismertebb zenekarok közé. 2024-es Skinwalker albumukat – miután a zenekarhoz csatlakozott az Amorphisból ismert Jan Rechberg...

09. 24.  »  Gyuricza Ferenc

KISSIN’ DYNAMITE: Kissin’ Dynamite

Nem beszélünk eleget arról, milyen sokat köszönhet a (haj)metal társadalom James Gunn rendezőnek. Különösen a Peacemaker sorozata hemzseg a glam és hard rock daloktól. Így volt ez a Kissin’ Dynamite esetében is, a harmadik részben volt egy ikonikus jelenet, ahol a Six Feet Under sz�...

09. 22.  »  György Zoltán

HADOPELAGYAL: Zalmatic Necroichorion

Vannak csapatok, amelyek szinte már művészi, „artisztikus” szintre emelik a színtiszta zajjá transzformált metalt. Tán nem kell mondanom, hogy a metalt annak legextrémebb, minden határt átlépő valóságában kell tekinteni, ahol nincs konvenció, nincs szabály, hacsak nem az, hogy a...

09. 21.  »  Milán Péter

WRONG MAN: Here’s That Feeling

A belga Wrong Man bemutatkozó lemezének valószínűleg a tagok korábbi zenekarainak rajongói örülnek igazán, ugyanis a genti formációt a Rise and Fall, a Blind To Faith és az Oathbreaker tagjai hívták életre. Ám az anyazenekarokhoz képest a Wrong Man zenéjében nem a frusztráció k...

09. 15.  »  Bali Dávid

RICKY WARWICK: Fire & Vengeance
Warwick még a ’80-as évek végén került a látóterembe, a The Almighty nagy kedvencem volt. Sajnos sosem tudtak bekerülni az A ligába, és ez egy időben annyira megtörte a pasit, hogy majdnem felhagyott a zenéléssel. Végül nem tette, és sanszos, hogy kooperációja a Thin Lizzyvel na... 09. 10.  »  kritika

MIASMES: Violence, blasphéme et pourriture
Az ocsmány borító nem tette rokonszenvessé ezt a brigádot, azonban a kiadó a LADLO, CD-n kaptam meg az anyagot, így bele kellett vágnom a lemezbe. Kissé csodálkozom, mert a LADLO igényesebb dolgokat szokott kiadni, bár ezt a kiadványt sem nevezném csapnivalónak zeneileg. A 2021-ben al... 09. 10.  »  kritika

DIECOLD: Black Metal Warriors
A 2003-ban alakult Diecold az egykor hírhedt szegedi black metal-színtér részvevője, mely csapat 2006-ban Rest In Hell címmel kiadta az első albumot, de aztán elakadt a banda szekere. Egyébként e bemutatkozó anyagon Angmar, a Witchcraft frontembere látta el az énekesi teendőket. A Diec... 09. 02.  »  kritika

KAMELOT: Dark Asylum
A die-hard Kamelot-fanok minden bizonnyal tudnának ellenérveket felsorakoztatni a véleményemmel szemben, illetve felhívni a figyelmemet bizonyos nüansznyi különbségekre, elmozdulásokra az egyes újabb keletű albumok hangvétele és eszköztára között. Azonban nekem, aki szimplán csak ... 08. 29.  »  kritika

CARTILAGE: Operating Altar
Nem az Exhumed az egyetlen banda, amely a Carcass másolásából tartja fenn magát. A San Franciscóban 2014-ben alakult Cartilage át akarja hozni és át is hozta a 21. századba a Carcass-féle death metalt. Én a klasszikus csapatok követőit két, sokszor élesen elválasztható csoportba so... 08. 21.  »  kritika

ARCHGOAT: Nightbringer, Lightbringer
Az Archgoat nem a legkifinomultabb zene a világon. A csapatnak a '80-as évek legvégétől volt egy pár éves demós korszaka, s ezt követően elég sokára, 2004-től kezdtek aktívabban ténykedni, viszont innentől egymást követték a splitek, albumok, egyebek, ha nem is nagyon sűrűn.... 08. 13.  »  kritika

TAAKE: En Skog Av Nidstang
A norvég black metal alapcsapatairól már az elején tudtuk, hogy a legtöbbjük egy vagy két ember köré szövődik, s még ha idővel el is kezdtek koncertezni, a csapatok zömét a mai napig a meghatározó egyéniségek működtetik. Közéjük tartozik a Taake, amely markáns hangzással re... 08. 12.  »  kritika

JOHN CARPENTER: Cathedral
Carpenter neve biztos, hogy be van betonozva minden idők legnagyobb horrorrendezőinek pantheonjában. Időtlen klasszikusokat készített: Halloween, A dolog, A köd, A sötétség fejedelme, Az őrület torkában… Soroljam még? Kitörölhetetlen filmemlékek, amelyeknél az is a mester zsenij�... 08. 11.  »  kritika

SLOW GOAT: Where The Wisest Fear To Tread
Mindig becsülöm azt, amikor egy bemutatkozó nagylemez éveken keresztül készül, és amikor hozzáférhetővé válik, az az anyag nem tartalmaz semmilyen újragondolást vagy űrkitöltést az ide vezető útról. A portlandi Slow Goat esetében ez maradéktalanul igaz, hiszen a korábbi megan... 08. 06.  »  kritika

WITCHSORROW: The Devil And All His Works
A hampshire-i Witchsorrow a brit doom undergroundjának egyik legmegbízhatóbb és legkitartóbb bástyája. A trió már több, mint húsz éve aktív, az első két lemezét Lee Dorian kiadója, a Rise Above, az azt követő kettőt pedig a Candlelight adta ki. A The Devil And All His Works pedig... 08. 03.  »  kritika

TESLA: Homage
Hát végül a Tesla is kikötött a Frontiersnél. Lassan tényleg olyan lesz ez a kiadó, mint valami exkluzív nyugdíjasklub, ahol az egykoron szebb napokat látott rockzenészeknek az ottani a dögös, fiatal énekesnők (Chez Kane, Cassidy Paris) adnak ihletet. De ne legyünk gonoszak, a ször... 07. 26.  »  kritika

THE HU: Hun
Emlékszem, amikor pár éve a fél világ rakattant, ahogy a motorosok „vágtatnak” a mongol sztyeppénken a Wolf Totem klipjében, és bevallom akkor engem is csúnyán elkapott a zene hangulata és persze a körítés. Mongoliáról pont annyit tudtam, hogy még meglegyen a misztikus ismeretl... 07. 24.  »  kritika

LEFT TO DIE: Initium Mortis
Miközben Matt Harvey a Gruesome-mal folyamatosan adaptálja sajátos megközelítésben a Death hagyatékát – legutóbbi lemezükkel, a Silent Echoesszal a Spiritual Healinget és a Humant lövik körbe –, 2022-ben életre hívott egy projektet az árulkodó nevű Left To Die formájában... 07. 17.  »  kritika

NO CURE: It Is Going To Get Dark
Az alabamai No Cure idei debütalbuma az utóbbi évek egyik legvártabb megjelenése a metalos, beatdown-elemekkel is dolgozó hardcore-ban, amely jellemzően a színtéren kívülre is képes megszólítani hallgatókat. Bár zenei kódjában a No Cure nagyban támaszkodik a straight edge hardc... 07. 15.  »  kritika

MASTERPLAN: Metalmorphosis
Valahol vicces, hogy még mindig Rick Altzit gondoljuk-mondjuk a Masterplan „új” énekesének, holott immáron 14 éve ő áll a zenekar frontján – hosszabb ideje, mint két elődje együttvéve. Persze ha onnan nézzük a dolgot, hogy a Metalmorphosis mindössze a második vele készü... 07. 08.  »  kritika

THE PRETTY RECKLESS: Dear God
Amikor először végighallgattam a Going to Hell albumot, azonnal egy friss és inspirált zenekarra kaptam fel a fejem. Pajkos, dögös attitűd spiritusszal, Taylor Momsen füstösen mennydörgő hangja, és vagány, fülbemászó riffek: minden részletében a modern rock n’ roll egy kiemel... 07. 07.  »  kritika