DRUIDESS: Trip Meadow

A newcastle‑i Druidess bemutatkozó albuma, a Trip Meadow azt a benyomást kelti, hogy a csapat pontosan tudja, milyen világot akar megteremteni. Nem a stoner/doom sablonjaira építenek, hanem egy sokkal személyesebb, földközelibb atmoszférára, amelyben a súlyos, Iommi‑ízű riffek és a...

06. 04.  »  kritika

THE 69 EYES: I Survive EP

Szeretem az ilyen kis pár számos EP-ket. Legtöbbször olyanok ezek, mint egy jutalomfalat: kiadatlan dalok, feldolgozás, kollaborációk, csupa érdekesség az adott banda rajongóinak. Nincs ez másként most sem, kedvenc helsinki vámpírjaink esetében sem. Közös turnéjuk a D-A-D-vel minke...

06. 03.  »  kritika

RED SWAMP: Peace And Hate

A 2015-ben alakult Red Swamp többször felbukkant a radaromon, kóstolgattuk egymást egy ideje, de az első dal, ami tényleg megfogott az a Born To Bleed volt pár éve. A több mint hatperces dalóriás olyan rétegzettséget, kiszámít­hatlanságot és fogósságot tartalmazott, hogy az ism�...

05. 31.  »  kritika

MONOLORD: Neverending

A 2013-ban alakult Monolord léte megfelelőképpen alátámasztja azt a kijelentést, mely szerint régi formába is lehetséges életet lehelni, az ismert kereteket is feltölthetjük értékes tartalommal, ami nem a múltbeli dolgok puszta lemásolása. Amennyire emlékszem, a Göteborgban széke...

05. 31.  »  kritika

GEOFF TATE: Operation: Mindcrime III

A seattle-i Queensryche 1988-ban megjelent harmadik lemeze, az Operation: Mindcrime a metaltörténet egyik csúcsalkotása, megismételhetetlen remekmű. Konceptalbum, mely elsősorban a politikával, a világ állapotával foglalkozott, de minderről három rendkívül emlékezetes szereplő sors�...

05. 29.  »  kritika

DEAD GRAY: Bone Marrow

A Dead Gray Sipos András gitáros (ex-Nuke, Strong Deformity stb.) szólóprojektjének indult, és a 2021-es bemutatkozó EP-n még különféle énekesek daloltak. De már azt is hazánk egyik legjobb dobosa, Bánfalvi Sándor (Ákos, ex-Neck Sprain, Magma Rise stb.) ütötte fel. Ám az első al...

05. 22.  »  kritika

PRIMUS: A Handful of Nuggs EP

Az ilyet hívják derült égből villámcsapásnak. Tekergeti a gyanútlan rockrajongó a Spotit egy álmos péntek reggelen, és egyszer csak ott ül egy aranyásó valami nagyon öreg sárga fotón, alul meg csak úgy odavetve lazán: Primus! Már indítottam is, aztán még jó sokszor azóta. �...

05. 19.  »  kritika

SPELL: Wretched Heart

Legyen szó akár az underground világáról, akár a mainstreamebb közegről, Kanada számos különleges, adott esetben furcsa előadót és zenekart ajándékozott már a világnak (neveket inkább nem sorolnék, hosszú a lista). A föld alól feltörekvő formációk sorát gyarapítja a vanc...

05. 09.  »  kritika

INFERI: Heaven Wept

A nashville-i Inferi az USA délkeleti extrém metal mikroszínterének egyik zászlóshajója, a technikás, epikus death metal egyik legkövetkezetesebb zenekara. Hetedik albumuk, a Heaven Wept azonban még ehhez a pozícióhoz képest is új szint: brutálisan részletgazdag, progresszív felé h...

05. 07.  »  kritika

CROWN LANDS: Apocalypse
Mintegy véletlenül találtam rá a kanadai Crown Lands duóra, egy korábbi, erősen Battle of Evermore-t (Led Zep) idéző daluk kapott el. Mint kiderült, a 2015-ben alakult csapatnak elképesztő múltja van (noha a debütalbumuk csak 2020-ban jelent meg), de itt a jelenről szólnék, az új a... 05. 04.  »  kritika

ACID REIGN: Daze of the Week
Amikor annak idején írtam az Acid Reign The Age of Entitlement albumáról, azt éreztem, Howard Smith úgy indította újra a bandát, hogy előre mennek, de a múltat sem felejtik el. A The Age egyszerre volt különutas brit thrash és punk, groove‑os és dallamos, súlyos és szemtelen, az O... 05. 04.  »  kritika

ABUSER: Blood Marks
Ha meghallgatod ezt a bandát, az jut eszedbe: jóféle teuton thrash. De a masszív Ruhr‑vidék hangulat ellenére az Abuser Wrocławból, Lengyelországból jön. Nem a modern, polírozott thrash érdekli őket, hanem az az erőszakos, brutális fajta, ami nemcsak ugat, hanem harap is. 2018 óta... 05. 01.  »  kritika

CRIMSON GLORY: Chasing The Hydra
A floridai Crimson Glory első két albuma (Crimson Glory 1986, Transcendence 1988) ott van a heavy metal legzseniálisabb anyagai között, bár ezt nem tudják elegen. A kettes anyag és Cselőtei László arról írt lemezkritikája (az első Metal Hammer Hungarica magazinban) sorsfordító volt ... 04. 30.  »  kritika

THE MOON AND THE NIGHTSPIRIT: Seed Of The Formless
Közel hat évet kellett várni erre az albumra, mely már a nyolcadik a Tóth Ágnes–Szabó Mihály páros ezen formációjával. Egyben azonban az első, amelyen számottevően megjelenik az az elem, amely a legfőbb különbséget jelentette a Moon… és korábbi zenekaruk, az EvenSong közöt... 04. 30.  »  kritika

FOO FIGHTERS: Your Favorite Toy
Mozgalmas évek vannak Dave Grohl és a Foo Fighters mögött. Csináltak diszkót (Dee Gees), death metalt (Dream Widow), elbúcsúztatták a dobosukat egy csodálatos, néhol Pink Floyd-i magasságokba érő lemezen (But Here We Are), ezek után nagyon kíváncsi voltam mivel rukkolnak elő a 12. ... 04. 24.  »  kritika

THE LORDS OF ALTAMONT: Forever Loaded
„Végre valami igazán jó kis mocskos zene!” – kiáltanék fel, ha nem hallgattam volna meg már korábban a The Neptune Power Federation új lemezét! Ha Neptunék az okkult tanaikkal elhozzák a világvégét, akkor ezt a lemezt hallgatva olyan érzésem van, mintha valami lepukkant sivatag... 04. 23.  »  kritika

A FOREST OF STARS: Stack Overflow In Corpse Pile Interface
A brit metal, ezen belül is az angol, mindig sajátos terület volt sokszor olyan vonásokkal, amelyek műfajokon, irányzatokon ívelnek át. A 2007-ben alakult A Forest Of Stars egymaga alátámasztja, amire célzok. A hét zenészt számláló alakulat a kicsúcsosodása azoknak a teátrális el... 04. 23.  »  kritika

LONG DISTANCE CALLING: The Phantom Void
Szeretem az instrumentális albumokat! Szeretem, amikor nem ad a szöveg mankót egy zene megfejtéséhez, az teret enged a fantáziának, és minden ismétlésnél mást és mást nyújt. Nincs más ilyenkor csak a hangulat, amiben hallgatod és maximum egy lemezborító. Esetünkben ez gyönyörű... 04. 21.  »  kritika

SKINDRED: You Got This
Megjelent az új Skindred-album, és be is aranyozta a napomat! Kedvenc ragga-metalosaim ismét egy annyira erőteljes, feelgood albumot tettek le az asztalra, amitől kisüt a nap, legszívesebben zöld/piros/sárgába öltöznél, és tekernél egy … khmm, szóval tekernél felfelé a hangerőn!... 04. 18.  »  kritika

CRYPTIC SHIFT: Overspace & Supertime
A progresszív death metal újkori reneszánszában élünk, és azzal, hogy a Blood Incantation legutóbbi nagylemeze, az Absolute Elsewhere minden korábbinál szélesebb közönséget ért el, valahogy az extrémzene szerelmesei is nyitottabbak az olyan zenekarok felé, amelyek – bátran szembe... 04. 18.  »  kritika

THE NEPTUNE POWER FEDERATION: Mondo Tomorrow
Ez az ausztrál banda még valamikor a 2010 körült indult, egész kellemes okkult stoner zenével, saját bevallásuk szerint DIY fuzz metalt tolnak. Lövésem sem volt, hogy erről a jellegzetes gitáreffektről is neveztek már el stílust, de ez az egybefolyó kásás gitár sound valóban a k�... 04. 17.  »  kritika

CRIPPLED BLACK PHOENIX: Sceaduhelm
A brit Crippled Black Phoenix napjaink egyik legaktívabb, egyben legkreatívabb zenekara, az a formáció, amely úgy látszik átmenteni a ’70-es évek progresszív törekvéseit, hogy az se nem poros, se nem másol egy adott korszakot, hanem valahol a zsigeri mélységekből hozzák fel mind... 04. 17.  »  kritika

ORDH: Blind In Abyssal Realms
Az Ordh nevű zenekar olyannyira új, hogy e cikk írásakor nincs benne a Metal Archives adatbázisában. Mikor a tengernyi friss megjelenés között épp erre esett a választásom, hogy meghallgassam, a sors kezét éreztem működni, ugyanis már egy-két perc után alig hittem a füleimne... 04. 09.  »  kritika

FLEA: Honora
Hogy Flea mennyire kegyetlenül jó zenész, azt a Red Hot Chili Peppers-lemezekről eddig is tudtuk. Ha te is jártál az utóbbi években koncertjükön, akkor talán egyetértünk, hogy a legjobb pillanatok azok voltak, mikor Flea és Frusciante odaállt Chad Smith elé, és elkezdtek jammelni.... 04. 02.  »  kritika

HELLRIPPER: Coronach
James McBain egyszemélyes blackened speed projektjét eddig kizárólag a Motörhead‑tempók, a Bathory‑szellem, a Venom‑féle pimaszság és az a fajta ösztönös dalszerzés jellemezte, amit nem lehet tanítani. Mindig az ékegyszerű dalszerkezeteket preferálta: felütés-riff-riff-r... 04. 01.  »  kritika