RUSSIAN CIRCLES: Nine

Közel 20 évnyi közös zenélést követően, a kilencedik nagylemezhez érve aligha lehet reális elvárás egy zenekarral szemben, hogy meghökkentsenek vagy megváltoztassák a róluk kialakult képet. A chicagói Russian Circles pedig nem is tett mást, mint pontosan azt hozta, amit érdemes e...

ma  »  kritika

156/SILENCE: From A Distance

A pittsburghi 156/Silence a legutóbbi két nagylemezével már túlmutatott azon, hogy egyszeri metalcore-reménységként kezelje őket a sajtó, vagy épp a műfaj célközönsége. A legnagyobb hatást rám a 2020-as, sorban a második nagylemezük, az Irrational Pull gyakorolta, ami a korszak s...

09. 06.  »  kritika

OVERKILL: Horrorscope (1991)

Az Overkill 1989 őszén magabiztosan bizonyította, hogy képes egy tagcserét követően is sziklaszilárd dalszerzéssel emelni a tétet. Ugyan Sid Falck dobos még ha úgy tetszik, kutyafuttában csatlakozott a zenekarhoz az Under the Influence rögzítése előtt, a The Years of Decay mégis...

09. 03.  »  egyéb

LOATHE: A Stranger To You

Hat évvel ezelőtt a Loathe egy nagyon érzékeny időszakban vált az újkori metalcore megmentőjévé a nemzetközi zenei sajtóban. A brit zenekar már karrierje elején is nagyon sajátos atmoszférateremtéssel ötvözte az ezredforduló nu-metalját, miközben a végeredmény túlmutatott a ...

09. 02.  »  kritika

OF FEATHER AND BONE, CIVEROUS, FOSSILIZATION, PHOBOCOSM – A38 Hajó

Az utóbbi években már valamennyire felül tudott kerekedni a klubkultúra a pandémia mellékhatásain, ami megannyi zenekartól elvette a turnézás lehetőségét is pusztán anyagi okokból, de még így is ritka, hogy egy olyan műfaji minifesztivál valósulhasson meg, mint amilyennek az A38...

09. 01.  »  beszámoló

REZN: Cycles in the Infinite Dream

A chicagói Rezn azon lassan égő produkciók közé tartozik, akik nagyon folyamatos pályaívvel, lemezről-lemezre emelik a tétet, miközben saját hangzásuk is egyre markánsabbá, magával ragadóvá válik. Márpedig egy olyan telített műfajban, mint a pszichedelikus stoner/doom, az ember...

08. 18.  »  kritika

IN THROES: Sink Towards The Light

A kétezres évek posztmetal-hullámának halálához nagyban hozzájárulhatott az a törés, amikor a zenekarok egyfajta vélt igény kielégítését hajszolva megpróbáltak a zenéjükkel tudatosan gyönyörködtetni. Ehhez a képzettségük és a technikai hátterük is adott volt, ugyanakkor ...

08. 11.  »  kritika

ÆNIGMATUM: Infinitude’s Passage

A portlandi Ænigmatum a progresszív, technikás, és közben mégis klausztrofób módon disszonáns death metal színtér egyik leghatásosabb újkori képviselője, akik augusztusban, derült égből villámcsapásként adták ki harmadik lemezüket. A 20 Buck Spin, napjaink egyik legjobb extré...

08. 09.  »  kritika

SLOW GOAT: Where The Wisest Fear To Tread

Mindig becsülöm azt, amikor egy bemutatkozó nagylemez éveken keresztül készül, és amikor hozzáférhetővé válik, az az anyag nem tartalmaz semmilyen újragondolást vagy űrkitöltést az ide vezető útról. A portlandi Slow Goat esetében ez maradéktalanul igaz, hiszen a korábbi megan...

08. 06.  »  kritika

PERIPHERY, WITHIN DESTRUCTION – Dürer Kert
A Periphery több mint két évtizedes pályafutásában számomra az a legnagyobb értékképző, hogy a produkció mindmáig valóban modern, úttörő hangja tudott maradni a progresszív metalnak. Megannyi kortárs produkció elvérzett vagy avittá vált akár rövidebb működés alatt is, és... 08. 04.  »  beszámoló

WITCHSORROW: The Devil And All His Works
A hampshire-i Witchsorrow a brit doom undergroundjának egyik legmegbízhatóbb és legkitartóbb bástyája. A trió már több, mint húsz éve aktív, az első két lemezét Lee Dorian kiadója, a Rise Above, az azt követő kettőt pedig a Candlelight adta ki. A The Devil And All His Works pedig... 08. 03.  »  kritika

FUMING MOUTH: The Ringing Bell
A miltowni Fuming Mouth a Black Breath óta a leghatásosabb olyan zenekar, amelyik alapvetően a hardcore/punk szubkultúrából érkezik, és közben mégis a death metal hangzását, hagyatékát formálja saját képére. Ebben a szűk keresztmetszetben egész színterek alakultak ki az elmúlt ... 08. 03.  »  kritika

FEKETE ZAJ FESZTIVÁL – Mátra-Sástó (7/30)
Ezt a koncertbeszámolót nem szándékozom a magyar fesztiválpiac elemzésével indítani, de annak mindenképp hangot szeretnék adni, hogy a Fekete Zaj mennyire megbízhatóan menedéke, nyaralási célpontja és találkozóhelye a hazai extrémzenén túl mindazoknak, akik őszintén élvezik a... 07. 31.  »  beszámoló

MOONSPELL: Irreligious (1996)
A Wolfheart nem pusztán a Moon­spellt tette fel a nemzetközi térképre 1995-ben, hanem az európai gótikus metal hullámában is újdonságereje volt annak, hogy egy, a black metal felől érkező portugál zenekar a Century Media szárnyai alatt válhat közbeszéd tárgyává. A Moonspel... 07. 29.  »  kritika

MADBALL: Not Your Kingdom
Mindig nehéz azzal szembesülni, amikor egy veterán produkció elveszíti a lépést a világgal, és benne ragad egy olyan buborékban, amely miatt úgy tűnik, mintha öregemberként veszekedne az égen gyülekező felhőkkel. Az egyik legrosszabb forgatókönyv azonban mégis az, amikor koros... 07. 27.  »  kritika

LEFT TO DIE: Initium Mortis
Miközben Matt Harvey a Gruesome-mal folyamatosan adaptálja sajátos megközelítésben a Death hagyatékát – legutóbbi lemezükkel, a Silent Echoesszal a Spiritual Healinget és a Humant lövik körbe –, 2022-ben életre hívott egy projektet az árulkodó nevű Left To Die formájában... 07. 17.  »  kritika

QUICKSAND: Bring On The Physics
Bár közhelynek hat, mégsem lehet elégszer leírni, hogy a Quicksand nélkül nem pusztán elmesélhetetlen lenne a poszthardcore története, hanem eljátszhatatlan is. Azzal, hogy a hardcore/punk legenda Walter Schreifels a Moondog 1990-es demója után sem mondott le arról, hogy tovább f... 07. 17.  »  kritika

NO CURE: It Is Going To Get Dark
Az alabamai No Cure idei debütalbuma az utóbbi évek egyik legvártabb megjelenése a metalos, beatdown-elemekkel is dolgozó hardcore-ban, amely jellemzően a színtéren kívülre is képes megszólítani hallgatókat. Bár zenei kódjában a No Cure nagyban támaszkodik a straight edge hardc... 07. 15.  »  kritika

BOUNDARIES: Yearning: The Unbeautiful After
A kortárs metalcore-zenekarok között a Boundariest tartom az egyik legértékesebb produkciónak, mert bár a hartfordi ötöst a nemzetközi sajtó hajlamos a revival-hullám részeként értelmezni, én nem gondolom ezt helyes megközelítésnek. A zenekar már a 2022-es Burying Brightness a... 07. 12.  »  kritika

IMMOLATION – Alászállás négy évtized hagyatékába
Áprilisban jelent meg az amerikai death metal legenda, az Immolation tizenkettedik nagylemeze Descent címmel, a Nuclear Blast gondozásában. Az album egy ereje teljében lévő, közel negyven éve aktív zenekart tükröz, akik pontosan tudják, mit akarnak, és hallhatóan nem elégszenek meg ... 07. 07.  »  interjú

DEATH TO ALL, CRYPTIC SHIFT, NEUROPSY – Dürer Kert
Közel huszonöt évvel Chuck Schuldiner halálát követően a Death hagyatéka, úgy tűnik, továbbra is igazán jó kezekben van. Miközben megannyi frissebb extrémzenei produkció törekszik arra, hogy saját hangzásában megjelenhessenek a Death egyes korszakainak lenyomatai, áthallásai, k... 06. 25.  »  beszámoló

LIMINAL SKY: All Tomorrow’s Darkness
Dan Knightot az Age of Taurus gitárosaként ismertem meg, de még ezt megelőzően egy Messenger nevű londoni progresszív metal zenekarban is játszott azzal a Jaime Gomez Arellanóval, aki többek között az Opeth Damnationjét, az Ulver Perdition Cityjét, valamint megannyi Paradise Lost- és ... 06. 23.  »  kritika

OK GOODNIGHT: Stop/Go
A bostoni Ok Goodnight az újkori progresszív rockzenei hangzások egyik legsajátosabb produkciója, egyben pedig a The Mars Volta színrelépése óta az egyik legizgalmasabb formációja is. A Berklee közege már korábban is kitermelt olyan progresszív zenészeket és zenekarokat, mint a Drea... 06. 23.  »  kritika

GUILT TRIP: Armour of Angels
Harmadik nagylemezén a manchesteri Guilt Trip fő mozgatórugója nem az identitásváltás, hanem az identitás vállalásának kérdése. Az, hogy a metalos hardcore-t nu metallal és modern metalcore-ral elegyítő zenekar – amely ugyan a hardcore szubkultúra undergroundjából, egyben a Male... 06. 22.  »  kritika

STATIC DRESS: Injury Episode
Bár a kétezres évek internetes emlékeit kimerevítő emocore-nak még nincs olyan széles lefedettségű, újrafelfedezéses revival-hulláma, mint a korabeli metalcore-nak, az elmúlt években elkezdtek megjelenni olyan produkciók a nemzetközi vérkeringésben, amelyek tudatosan a 2002 és 20... 06. 19.  »  kritika