LEFT TO DIE: Initium Mortis

Miközben Matt Harvey a Gruesome-mal folyamatosan adaptálja sajátos megközelítésben a Death hagyatékát – legutóbbi lemezükkel, a Silent Echoesszal a Spiritual Healinget és a Humant lövik körbe –, 2022-ben életre hívott egy projektet az árulkodó nevű Left To Die formájában...

07. 17.  »  kritika

QUICKSAND: Bring On The Physics

Bár közhelynek hat, mégsem lehet elégszer leírni, hogy a Quicksand nélkül nem pusztán elmesélhetetlen lenne a poszthardcore története, hanem eljátszhatatlan is. Azzal, hogy a hardcore/punk legenda Walter Schreifels a Moondog 1990-es demója után sem mondott le arról, hogy tovább f...

07. 17.  »  kritika

Peter S. Beagle: Sárkányfogó

Peter S. Beagle Hugo-, Nebula- és World Fantasy-díjas amerikai író legismertebb regénye Az utolsó egyszarvú, mely a fantasy irodalom klasszikusának számít. Az idén 87 éves mester legújabb könyve is fantasy, sőt, az ifjúsági irodalom kategóriába is befér, de annyira rétegzett, h...

07. 16.  »  kritika

PSYCROPTIC: The Pulse of Annihilation

Amikor kiderült, hogy a tasmán tech‑death ördög, a Psycroptic a Metal Blade‑hez igazol, már lehetett látni, hogy itt valami komoly dolog jön. A felvezető kislemezek alapján gyakorlatilag borítékoltam is, hogy betalál. Mondjuk a két nóta közül az Architects of Extinction nem ...

07. 16.  »  kritika

NO CURE: It Is Going To Get Dark

Az alabamai No Cure idei debütalbuma az utóbbi évek egyik legvártabb megjelenése a metalos, beatdown-elemekkel is dolgozó hardcore-ban, amely jellemzően a színtéren kívülre is képes megszólítani hallgatókat. Bár zenei kódjában a No Cure nagyban támaszkodik a straight edge hardc...

07. 15.  »  kritika

TYRANN: Tyrann Forever

A Joseph Tholl lemezismertetőben tettem említést egy bizonyos Tyrann nevű zenekarról, ahol nevezett emberünk – egyéb elfoglaltságai mellett – ugyancsak érintettséggel bír. E formációban nem énekel, csak gitározik, három társával egyetemben az old school heavy metal hagyományai...

07. 15.  »  kritika

ESCUMERGAMËNT: Apparebat Eidolon Senex

A 21. században olyan zenekarok is működnek, amelyek nem akarnak a jelenkor szabályainak, trendjeinek, áramlatainak eleget tenni, hanem úgy érzik, hogy a zene, ami belőlük jön, leginkább egy korábbi érában volt hű önmagához. Ők úgy gondolják, hogy ezt kell ápolnia annak, aki bla...

07. 14.  »  kritika

Cory Doctorow: A ​nagy elszaródás

Cory Doctorow kanadai-angol író, akinek korábban csak A Kis Testvér című regényét olvastam, melynek amúgy elég sok köze van A nagy elszaródás című, tényirodalmi vagy ismeretterjesztő művéhez is, minthogy nagy vonalakban mindkettő arról szól, mit tesz velünk az internet. Azt ...

07. 14.  »  kritika

MARTYRS SAINT: From Strength To Strength

A brit thrash a ’80-as évek végén és a ’90-es elején még komoly erőt képviselt, de a 2000-es évekre gyakorlatilag széthullott. Az olyan nagy nevek, mint a Sabbat, a Xentrix, az Onslaught vagy az Acid Reign, eltűntek vagy átalakultak, a színtér pedig szétszóródott. A 2010-es éve...

07. 13.  »  kritika

EMPTINESS: Nowhere Speaks
A Belgiumban alkotó Emptiness 1998-ban alakult, egy olyan időszakban, amikor az ezredforduló közeledtével a zenei világban is változások következtek. Mondhatjuk, hogy változások mindig voltak ezen a téren is, ám a 21. század minden szempontból markáns eltéréseket mutat a '90-es... 07. 13.  »  kritika

ÁTOK: A máglya lángja
A bonyhádi Átok zenekar A máglya lángja című új EP-je egy olyan anyag, ami világosan megmutatja, milyen irányban gondolkodik a banda. A zenekar crossover thrashként hivatkozik magára – legyen, bár 2026-ban ez a címke már mást jelent: sem a dühöt, sem a koszt nem igazán hallani eb... 07. 13.  »  kritika

JOE HOLMES: Joe Holmes
Az idén 63 éves amerikai gitáros nevét itthon a legtöbben akkor hallottuk először, amikor Ozzy Osbourne 1995-ös Ozzmosis albumának megjelenése után Zakk Wylde helyén bukkant fel a Madman turnécsapatában. Pedig emberünk nem a semmiből katapultálva érkezett Ozzy mellé: David Lee Rot... 07. 12.  »  kritika

Denton–Hartman: Kraken
Alig pár hete, hogy dicsértem a kiadót és a munkájukat az Elric kötet kapcsán, és máris itt egy újabb kellemes meglepetés tőlük, a Kraken. A kiadó felvállaltan kiemelten kezeli a weird irodalmat és azon belül is Lovecraft örökségét, és tökéletesen beleillik ebbe a vonalb... 07. 12.  »  kritika

FORSMÁN: Brenndar rústir & fuðrandi fjörur
Az utóbbi időben talán már nincs akkora füstje az izlandi black metalnak, mint évekkel ezelőtt, de néha-néha ma is elér hozzánk egy-egy izlandi zenekar vagy megjelenés, amely megérdemli, hogy megálljunk és odafigyeljünk rá. Ezek közé tartozik a 2019-ben alakult Forsmán, mely Dön... 07. 12.  »  kritika

BOUNDARIES: Yearning: The Unbeautiful After
A kortárs metalcore-zenekarok között a Boundariest tartom az egyik legértékesebb produkciónak, mert bár a hartfordi ötöst a nemzetközi sajtó hajlamos a revival-hullám részeként értelmezni, én nem gondolom ezt helyes megközelítésnek. A zenekar már a 2022-es Burying Brightness a... 07. 12.  »  kritika

BALASHTOTH: Equation II: The Antithesis of Life and Free Will
Emlékszel a Casketgardenre? Egyik kedvenc hazai bandám volt 15-20 éve, különösen a negyedik, egyben utolsó lemezük, a The Estrangement Process. Ez szólt a legjobban, ez emelte ki igazán a Casketgarden lényegét. Aztán Tóth Balázs gitáros 2012-ben Írországba költözött, a zenekar p... 07. 12.  »  kritika

ROLLING STONES: Foreign Tongues
Mit tud írni az egyszeri kritikus „a világ legnagyobb rock and roll zenekarának” 25. stúdióalbumáról? Sőt, mit mer írni, úgy, hogy az ne tűnjön blaszfémiának, vagy okoskodásnak? Egy olyan zenekarról beszélünk, akik 64(!!!) éve velünk vannak, milliók életére voltak hatássa... 07. 11.  »  kritika

DEVILDRIVER: Strike And Kill
Amikor kijött az első DevilDriver-lemez 23 évvel ezelőtt, akkor rommá hallgattam. Imádtam az ex-Coal Chamber-es Dez Fafara új ’projektjét’. Üdítő volt döngetni az agyas, összetett, de mégis fogósan zakatoló dalokat, az azonnal rögzülő refréneket, a gitárjátékot, azaz a k... 07. 10.  »  kritika

WAILIN STORMS: The Arsonist
Bár ez már az ötödik albuma a jelenleg Észak-Karolina államban lakozó, kb. 2011-ben alapított Wailin Stormsnak, én most találkoztam velük először. Hogy egyáltalán találkoztunk, annak alighanem az az oka, hogy ez az első lemezük a Season Of Mist kiadónál, ami szintlépés számu... 07. 10.  »  kritika

NUCLEAR TOMB: Epoch Inhumane
A Nuclear Tomb nem új szereplő az amerikai undergroundban: 2011 óta léteznek Michael Brown gitáros‑énekes víziójaként. Bár Brown több formációban is aktív, ez a projekt a fő csapásiránya. Nagyjából a 2018-as Admission of Guilt demó és a 2019-es Succumbing EP környékén kezdt... 07. 08.  »  kritika

SEMANTRON: Secrets Of A Krummholz Heart
Semantron név alatt a doom-erőmű YOB dobosa, David French zenél. Rengeteg lemezt kapok havonta, s ezek egy részét még egyszer sem tudom meghallgatni, nemhogy megismerni, de ezen a kiadványon valamiért megakadt a szemem. Főleg, hogy láttam, prominens zenész nevéhez fűződik. A Secrets O... 07. 08.  »  kritika

MASTERPLAN: Metalmorphosis
Valahol vicces, hogy még mindig Rick Altzit gondoljuk-mondjuk a Masterplan „új” énekesének, holott immáron 14 éve ő áll a zenekar frontján – hosszabb ideje, mint két elődje együttvéve. Persze ha onnan nézzük a dolgot, hogy a Metalmorphosis mindössze a második vele készü... 07. 08.  »  kritika

DEEP PURPLE: Splat!
Egy-egy hangszeres kulcspozícióban történő személyi változás, netán énekescsere nem egyszer jelent valódi korszakhatárt bizonyos zenekarok életében – kevesebb szó esik ugyanakkor a producerekről, akik néha szintén tudnak korszakos jelentőségű nyomot hagyni némely formációk ... 07. 07.  »  kritika

THE PRETTY RECKLESS: Dear God
Amikor először végighallgattam a Going to Hell albumot, azonnal egy friss és inspirált zenekarra kaptam fel a fejem. Pajkos, dögös attitűd spiritusszal, Taylor Momsen füstösen mennydörgő hangja, és vagány, fülbemászó riffek: minden részletében a modern rock n’ roll egy kiemel... 07. 07.  »  kritika

JOSEPH THOLL: It Might Be Art
Igen szorgalmas szereplője a svéd underground rock/metal színtérnek a gitáros-énekes Joseph Tholl. A legutóbbi hozzá kapcsolódó kiadvány éppen ez a szólólemeze (ami már a második neki, az első, a Devil’s Drum még 2009-ben jelent meg), emellett illusztris tagja a Tribulationnek �... 07. 07.  »  kritika